Budapest új Duna-hídja

Már több évtizede felmerült az az igény, hogy egy új, a belvárost délről elkerülő, a Csepel szigetet is bekötő körutat hozzanak létre és azt a meglévő úthálózatba illesszék. A nyomvonalat többé-kevésbé kijelölték, az úthálózat közúti csomópontjait forgalmi szempontok szerint meghatározták. Ezen az útvonalon van egy néhány száz méter hosszú Duna feletti szakasz, mely forgalmi szempontból jól definiált, de formailag még nem testesült meg. Úgy is mondhatnánk, hogy a “kabátra” keresünk egy szép “gombot”.

A Kormány nevében a KKBK, mint kiíró egy meghívásos, előminősítéses, nemzetközi hídtervezési pályázatot hirdetett 2017 nyarán (https://newdanubebridge.com/hu#/timeline). Ehhez hasonló eseményre több mint száz éve nem volt példa, hiszen az utolsó ilyen 1894-ben történt, amikor az Eskü és Fővám téri híd (a jelenlegi Erzsébet híd és Szabadság híd) közös pályázatát hirdették meg. Akkor 74 érvényes pályamű érkezett, melyből csupán 15 volt magyar. A jelenlegi tervpályázatra 17 pályázót vártak, ebből 11 volt külföldi és 6 magyar. A kiíró egy ikonikus, nemzetközi mércével mérve is egyedülálló hidat látott volna szívesen, de konkrét megkötéseket - nagyon helyesen - nem tett a hídszerkezetre vonatkozóan. Feltételül szabta azonban, hogy a tervezési programot maradéktalanul figyelembe kell venni. Többek között ilyen fix elem volt, hogy a Budafoki úti csomópontnak különszintűnek kell lennie. Az ehhez hasonló kikötések nem légbőlkapottak voltak, hanem hosszas tervezőmunka előzte meg.

A zsűri egy 21 tagú, igen színes társaság volt, operaénekesnőtől kezdve politikusokon át a mérnökökig terjedt a repertoár (https://newdanubebridge.com/hu#/jury). A zsűri munkáját egy szakértői bizottság is segítette. Az eredményhirdetésre 2018 márciusában került sor. A nyertes pályamű a világhírű UNStudio építésziroda és a szintén neves BuroHappold statikusiroda által készített kétpilonos ferdekábeles híd lett (https://www.unstudio.com/en/page/11740/new-budapest-bridge, https://www.burohappold.com/projects/new-danube-bridge/#). A zsűri döntő többsége kizárólag esztétikai szempontokra hagyatkozva ítélhette meg a pályaművet, míg a szakértői bizottság feladata az lett volna, hogy a forgalmi, szerkezeti, statikai hibákat kigyomlálja. Talán meg is próbálták, de szemlátomást nem jártak sikerrel.

Az eredmény műszaki és esztétikai szempontból is meglepő volt számomra. A 17 pályázó közül ketten szintbeli csomópontot terveztek a Budafoki útra, amivel egyértelműen szembe mentek azzal a feltétellel, hogy “a tervezési programot maradéktalanul figyelembe kell venni”. A szintbeli csomópont lényegesen nagyobb helyigénye a környező épületek bontásával jár és egy Örs vezér tér méretű kereszteződést eredményez, de a legsúlyosabb következménye az, hogy a szomszédos közlekedési csomópontokat is át kell tervezni. Az új csomópontok a megváltozott forgalmi viszonyokat azonban nem fogják tudni ugyanolyan hatékonysággal kiszolgálni. A gombhoz varrjuk a kabátot. És az új “kabát” kicsit szűkre sikeredik.

A nyertes pályamű látványterve (https://ujdunahid.hu/galeria/).

A másik szakmai tévedés, hogy a ferde keresztezés ellenére a mederpillérek nem sodorvonalban álltak, hanem klasszikus módon a hídtengelyre merőlegesen. Ez volt az egyetlen pályamű, amely ezt az ordító hibát elkövette. Történetesen a nyertes pályamű a világ egyik legszebb hídjának, a rotterdami Erasmus hídnak a gyenge utánérzése, melyet szintén az UNStudio tervezett a Gemeentwerken Rotterdam statikusirodával közösen. Talán azért feledkeztek meg a víz áramlásáról, mert Rotterdamban rögzített vízszint van, így ott nincs erős sodrás, se 7-8 m-es vízszintingadozás, mint Budapesten. Azt gondolom, pár a hídesztétika iránt is elkötelezett gyakorló hídtervezőn kívül kevesen látják, hogy milyen következményei lesznek a pillértest sodorvonalba forgatásának. Mindenkiben az a kép él, amit az eredeti látványterveken látott és nem veszik észre, hogy az új, torzult pilonalakok mennyire elfogadhatatlan látványt nyújtanak majd. A nemrégiben az ujdunahid.hu-n posztolt képek is jól palástolják ezt a hibát, amit majd később mindenki élőben élvezhet, legalább 100 éven keresztül. Ez a torz pilonalak egy kapitális esztétikai hiba.

A módosított, torz alakú pilonok (https://ujdunahid.hu/galeria/).

De térjünk vissza a híd eredetijéhez. Ben van Berkel 1996-ban átadott Erasmus hídja Rotterdam ikonikus jelképe. Az aszimmetrikus kábelképű, döntött pilonos, hátrahorgonyzott ferdekábeles híd formavilága igazán különleges. A tört pilonalak feszültséget kelt a szemlélőben, de egyben a szimmetrikus hidakra jellemző nyugodtságot és eleganciát is árasztja. Egyedi módon a vastagabb pilonszár egy hasonló vastagságú vízszintes peremgerendában folytatódik, mely a hátrahorgonyzó kábelekig tart. Szemből a két pilonszár a töréspont felett egymásnak támaszkodik, és így végeredményként egy fordított Y alakú pilontest jön létre. A hídpálya két villamosvágánynak és 2x2 forgalmi sávnak ad helyet. A hídpályát a relatíve sűrűn kiosztott kábelek kötik fel, ezért a pályatest vékony tud maradni, így egy kellemes kontraszt jön létre a vékony pályatest és a karcsú pilonalak között. Félreértés ne essék, a tört pilonalak statikailag előnytelen, a törésnél nagy hajlítónyomaték ébred, melyre méretezni kell a szerkezetet. Nem meglepő módon a pilonok 99%-a nyílegyenes, de legalábbis törés nélküli.

Az Erasmusbrug arányos pilonja (https://www.unstudio.com/en/page/12091/erasmus-bridge).

Ben van Berkel karrierje elején Calatravával is dolgozott és valószínűleg az akkor még csak papíron létező sevillai Alamillo híd (https://calatrava.com/projects/alamillo-bridge-cartuja-viaduct-seville.html) annyira megihlette, hogy Rotterdamban már a saját neve alatt egy igen hasonló súlypilonos ferdekábeles híd terveit adta be. Kicsit hosszabb, kicsit magasabb volt, mint Calatrava hídja, de a hidat statikailag nem sikerült megfeleltetni. Először csökkentették a méreteket, majd hátrahorgonyzó kábeleket vetettek be, aztán módosították a kábelképet és végül az egyenes vasbeton pilont tört alakú acél pilonra cserélték. Így jött létre egy újabb ikonikus híd, ami szerencsére már nem hasonlít a spanyol építész hídjára, de az egyedi pilonalaknak köszönhetően a híd sikeres lett.

Az Erasmusbrug pilonjának és peremgerendájának oldalnézete (https://www.unstudio.com/en/page/12091/erasmus-bridge).

A nyertes pályamű tehát ennek a hídnak a gyenge utánérzése. A hídnak ugyanazt a pályaszélességet kell átvezetnie közel azonos fesztáv mellett, de jelen esetben nem egyetlen pilonnal teszi, hanem kettővel. Ennek az a következménye, hogy az arányok torzulnak. Az eredeti híd arányai tökéletesek, mind hossz, mind vastagság tekintetében, de ez esetben a töréspont helyzete elcsúszik és a közel függőleges felső pilonszakasz rövidebbé válik. Az eredetileg fordított “Y” alakú pilon szárai már nem érnek össze és a pilonszárak közé elég esetlen távtartó rudak ékelődnek be. A vízszintes gerenda aránytalanul hosszú lesz a pilon magasságához képest és elképesztően vastag. Minden arány, ami az eredeti hídon példaértékű volt itt teljes mértékben elhibázott lett.

Az Új Duna-híd és az Erasmusbrug arányai (https://www.vighattila.hu/letoltes/he/hidak_esztetikaja_2020_2ea.pdf, 21. oldal).

És ezt tetézi a sodorvonalba fordított pilon, amit úgy oldott meg a tervező, hogy a felső pilonszakaszt érintetlenül hagyta, míg az alsó részt eltorzította. A torz pilonalakok azt a hatást fogják kelteni, mintha a terhelés hatására a pilonok deformálódtak volna. A torz pilonok látványa a teljes kompozíciót tönkreteszi. Ez a híd is feszültséget kelt majd a nézőben, de nem azt a fajta feszültséget, amit az Erasmus híd kelt.

Az eredeti, szimmetrikus pilonok, melyek nem a sodorvonallal párhuzamosan állnak (https://www.dezeen.com/2018/05/09/unstudio-budapest-bridge-danube-architecture-news/).

A módosított, torz alakú pilonok, melyek már a sodorvonallal párhuzamosan állnak (https://ujdunahid.hu/galeria/).

Jól látható, hogy az építésztervező nem kezdi újra a tervezést, annak ellenére, hogy alapvetően megváltozott a geometria, hanem megpróbálja “kipofozni” a szerkezetet. Teszi ezt azért, mert nincs más lehetősége. És a megbízónak sem érdeke újrakezdeni a folyamatot, mert presztizs- és időveszteséggel járna.

Hogyan lehetett volna ezt elkerülni? Nem is olyan torz ez a híd? Hogyan lehetne kijavítani a hibát? Miért nem zárták ki a feltételeket nem teljesítő pályaműveket? Sok kérdés felvethető még. Elkerülni csak úgy lehetett volna, ha a szakértői bizottság tisztában van az esztétikai következményekkel is és nem csak statikailag vizsgálja a pályaműveket. A pályamű egy szimmetrikus pilonszárakkal rendelkező, oldalról nagyon nyugodt, letisztult képet mutatott a kiemelkedően jól sikerült látványterveken. És nyert, pedig ez abban a formában megvalósíthatatlan volt. Egy látványtervbe szeretett bele mindenki. Ha most megnézzük a legújabb látványterveket, akkor már érezhető némi különbség, de a probléma most sem tűnik fel igazán. Oldalnézetben az egyik pilon pilonszárai mindig kitakarják egymást, így nem érződik a torzulás. A közeli képeken a nagylátószögű objektívekre jellemző egyedi perspektíva tárul elénk, ami mindent torzít, így a hibát itt is nehéz észrevenni. Talán három olyan nézőpont van, ahonnan nem érzékelhető a torzulás, de a valóságban a megépült hidat ennél lényegesen több nézőpontból fogják látni a városlakók. A hiba nem kijavítható, kizárólag az újratervezés segítene. Az utolsó kérdésre a válasz pedig az, hogy akár kizárhatták volna, de más volt az akarat. A zsűrizésnek is van egy sajátos dinamikája, de erről talán majd egy másik postban...

Ian Firth neves angol hidász – aki hasonlóképp elkötelezett a hídesztétika iránt – egyik előadását így zárta: „Nobody is going to remember the cost. Nobody will remember whether it overran a few months, but if it’s ugly or just dull, it will always be ugly or dull.” Azaz „idővel senki sem emlékszik majd, hogy a híd mennyibe került vagy hogy elkészült-e határidőre, de ha ronda és unalmas, akkor az mindig ronda és unalmas lesz.”

A hídesztétika szubjektív műfaj és biztosan jó páran vitatni fogják majd az általam leírtakat. Talán azt is gondolják, hogy savanyú a szőlő, mert - mint a tervpályázaton indulók egyike - nem nyertem. Talán azt hiszik majd páran, hogy a szomszéd híd tervezőjeként érdekemben áll lehúzni ennek a hídnak a dizájnját. De valójában a legkevésbé sincs így, sőt kifejezetten boldog lennék, ha ez a híd minden szempontból a világ egyik legszebb hídja lehetne.